A BOLDOGSÁG - EGYSÉG - HARMÓNIA KULCSA!

"Férfi: Hol rontottam el Mester?

Mester: Mindenhol fiam!

F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?!

Az nem lehet, én megtettem mindent.

M: Nem fiam, Te tettél, de épp a "mindent" nem tetted meg!

F: Hogy érted ezt?

M: Anyát akartál, fiam, megkaptad!

Mond mit jelent szerinted az hogy "anya"?

F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg ilyesmi.

M: Hát ez az látod, nem ezt jelenti!

A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot!

De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell!

S Te nem törődtél a Fényével!

F: Na, de mi lett a szerelmével??

M: Megölted!

F: ÉÉÉN? Én öltem meg?

Az nem lehet, én szerettem!!

M: Valóban?

Akár egy háztartási gépet!!!

S pont úgyis birtokoltad!

Gondolod egy házassághoz elég ez?

F: Na, de hol hibáztam, Mester?

M: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek!

Mert a nő szerelme a lelkéből fakad!

Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, Nő a középső, s Anya a legkülső.

Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!!

S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek!

Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna!!

Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze!

Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja a Fénye!!!

F: De mit tegyek most Mester?

M: Figyelj, s tanulj tőle!!

F: ÉN tanuljak tőle?

De hát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?

M: Ezt fiam.

Gyengédséget!

Mert ez az Ő ereje.

A szíve!

Messze felül van ez a Te erődtől!

F: De hogyan tehetném ezt Mester?

M: Mondtam már!

Figyelj!

Figyeld és csendesedj el!

Kérdezd és hallgasd!

Ne, Te legyél a fontos, hanem ő!

Ismerd meg.

Nem csak kívül, belül is!

Mire vágyik mit kíván, mit szeret!!

S hagyd el a kifogásaid!

F: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!

M: Akkor bizony elvesztél fiam.

Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy!

Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!

Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad!

Engedd meg, hogy Megmutassa magát Neked, szeresd, óvd, és öleld, hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját!

Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod.

De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad!

S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt!

Így működik!

Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess!

S óvd mit a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed!

S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!

F: Köszönöm, Mester!

Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása!

Így lesz!

Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!"

S azt hiszitek ez mese?!

Pedig nem az!

Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a MAG.

Benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad.

De mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjúhozza?

S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad?

(Forrás: Dézsi Réka)