LELKESEK

KEDVES "LELKESEK"!

ÖRÖMMEL TUDATJUK - HOGY AZ ÉLETFA ÜLTETÉS ENGEDÉLYEZTETÉSE MEGTÖRTÉNT.
PRÓBÁLTUNK EGY OLYAN KÖZTERET TALÁLNI - AMELY MINDIG ELÉRHETŐ ÉS AKI OTT SZERETNE ELMÉLYEDNI - AZT BÁRMIKOR MEGTEHESSE.
A VÉGSŐ JELET (SZEGEDEN) A LECHNER TÉRNÉL KAPTUK MEG.
A TÖBBI TÉR VEGYES FORGATAGÁHOZ KÉPEST - ITT DÖNTŐEN GYERMEKEK A LÁTOGATÓK ÉS ITT LEHET TELJESEN NYUGODALMAS ÓRÁKAT IS TALÁLNI.
A FÁT A LECHNER EMLÉKHELLYEL SZEMBEN ÜLTETHETJÜK EL.

EBBEN IS KOMOLY ÜZENET VAN A SZÁMUNKRA - VEGYÜK EZEKET SORRA:

- SZEGEDET 1879-BEN TELJESEN ELPUSZTÍTJA A NAGY ÁRVÍZ (VALAMIT NAGYON NEM JÓL TETT A MAGYARSÁG 1848 - 1867 KAPCSÁN ÉS EBBEN SZEGED IS KOMOLY SZEREPET JÁTSZOTT).
AZ ÜZENET: A TELJES ÖSSZEFOGÁS ÉS AZ EGYSÉG A MI FELADATUNK ÉS EZT JOBBAN KELL TENNÜNK MINT AZOKBAN AZ IDŐKBEN! AZ AKKORI HIBÁK MÁSIK KOMOLY TANULSÁGA - HOGY HIÁBA A FÖLDI KERETEK KÖZÖTTI ÖSSZEFOGÁS - HA NINCS MÖGÖTTE SPIRITUÁLIS TUDÁS - KÖZVETLEN FELSŐBB KAPCSOLAT ÉS EBBŐL ADÓDÓ ERŐ.

- LECHNER LAJOS (1833-1897 VÁROSRENDEZŐ MÉRNÖKKÉNT) VOLT SZEGED ÚJJÁÉPÍTŐJE. EZT A CÍMET AZZAL ÉRDEMELTE KI - HOGY TISZTA SZÍVVEL TETTE A DOLGÁT.
NEKÜNK UGYANEZ A FELADATUNK - DE MOST SPIRITUÁLISAN KELL ÚJRA ÉPÍTENI SZEGEDET ÉS MIND NAGYOBB KÖRNYÉKÉT.

AZ EGYEZTETÉS SORÁN IGEN SZERETETTELI LÉGKÖR VOLT ÉS GYAKORLATILAG BÁRMILYEN FÁT ÜLTETHETNÉNK - DE AZÉRT JAVASOLTAK NÉHÁNY VÁROSI KÖRNYEZETET JÓL BÍRÓ (ÉS AZ OTTANI KÖRNYEZETBE IS ILLESZKEDŐ FAJTÁKAT). A KEZDEMÉNYEZÉSÜNKNEK ÉS A CÉLJAINKNAK IS NAGYON ÖRÜLTEK - LEHET - HOGY RÉSZT IS FOGNAK VENNI ŐK IS MAGÁNSZEMÉLYKÉNT.
AZ ÜLTETENDŐ FÁNKNAK LEGALÁBB 3 MÉTERESNEK KELLENE LENNIE - TEHÁT NEM KISEBB CSEMETÉBEN KELL GONDOLKOZNUNK.

VÁRJUK A SEGÍTSÉGETEKET AZ ÉLETFÁNKKAL KAPCSOLATBAN - EHHEZ EGY KIS HÁTTÉR OLVASNIVALÓ (FOTÓK KÜLÖN MELLÉKELVE).

------ PUSZTA SZILFA -------

A turkesztáni szil a szilfafélék (Ulmaceae) családjának szil (Ulmus) nemzetségébe tartozó növényfaj. Turkesztánban, Kelet-Szibériában, Mongóliában, a Tibetben (Xizang), Észak-Kínában, az indiai Észak-Kasmírban és Koreában őshonos. A turkesztáni szilt Ázsiában, Észak-Amerikában és kisebb mértékben Európában (főleg Dél-Európában) termesztik is. A turkesztáni szil kiválóan alkalmas Bonsai fa-ként történő nevelésre. Levelei aprók, gyors növekedésű, a szilfa vészre kevésbé fogékony, mutatós fácska. Érdemes foglalkozni vele. Sövénynek nemesített változatát (Ulmus pumila celer) manapság „csodasövény” néven emlegetik, mivel képes két év alatt teljesen zárt, kerítésmagasságú tömör növényfalat képezni. Rendkívül igénytelen a talajra, tehát a homokos talajon éppen olyan jól fejlődik, mint a lazított agyagos, kötött talajtípusokon.

-----VIRÁGOS KŐRIS -----

más néven mannakőris (Fraxinus ornus) az olajfafélék családjába tartozó lombhullató fafaj. A „virágos kőris” nevet azért kapta, mert virágainak – a magas kőristől eltérően – sziromlevelei is vannak. Európa déli, délkeleti területein és Kis-Ázsiában, főleg a középhegységekben honos, ott a száraz, meleg, sziklás talajú bokorerdők jellemző fája. Kis-Ázsiában főleg Törökországban és Libanonban nő, Európában elterjedésének északi határa nyugaton Franciaország; Közép-Európában a Bécsi-medence, illetve a Kárpát-medence. Magyarországon a síksági és dombvidéki erdőtársulásokban zonálisan, a hegyvidéki erdőtársulásokban intrazonálisan fordul elő, mellékfafajként.

A virágos kőris általában 6–8 méter magasra nő meg, a legnagyobb példányok is legfeljebb 20 méteresek. Törzse szabálytalan alakú, általában görbe, szétágazó, gyakran egész alacsonyan villásodik; lombozata laza, szabálytalan. Lombkoronája laza, kerekded. Kérge fiatalon feltűnően sima, barázdák nélküli (ez segít a magas kőristől megkülönböztetni), idősebb korában rücskösen repedezik – színe világosszürkéről idővel feketésszürkére sötétedik. Az ágak sugarasan szétágaznak, sokszor görbék, csavarodottak (a magas kőris ágai egyenesek). A barnászöld, zöldeszszürke vagy hamuszürke hajtásokat finom paraszemölcsök pontozzák.

Keresztben átellenes levelei páratlanul szárnyaltak, 15–20 centiméter hosszúak, 5–11 (többnyire 7) levélkéből összetettek. A levélkék 1,5 centis száron ülnek, tojásdad alakúak, 3–8 cm hosszúak és legfeljebb 2,5 cm szélesek, bőrszerűek, a szélük szabálytalanul fűrészelt, csúcsuk hegyes. A levéllemez a színén középzöld, a fonákán világosabb, és ott a főér mentén rozsdás vagy fehéres szőrök nőnek. A csúcson növő levélke hosszabb az oldalsóknál. A levélnyél 3–8 cm hosszú, gyakran finom szőrök borítják. Őszi lombja a sárgától a liláig sokféle színárnyalatban pompázik.

Világosszürke rügyei télen nemezesen szőrösek. A szürke csúcsrügyek nagyok, gúla alakúak, míg a szürkésbarna hónaljrügyek kisebbek, gömbölydedek, két pikkelyük van.

Sárgásfehér, dús bugavirágzata az új hajtások végén, laza, hófehér, pamacsszerű tollbokrétában nyílik, majd hamar lehullik. A virágok csészéje négyhasábú, négy, kb. 6 cm-es sárgásfehér sziromlevéllel, amik alapjuknál párosával összeforrtak. Termése 2-3 centiméter hosszú, lecsüngő, lándzsa alakú szárnyas lependék, kissé lekerekített csúccsal, beérve sárgás-barnás színű.

Leginkább a dolomitos, illetve mészköves területeket kedveli, közepesen tápanyagigényes. Hegyvidéki, fagyálló és az aszályt is jól tűrő fa. Fiatalon árnyéktűrő, később fényigényes. Száraz–félszáraz termőhelyeken jellegzetes: gyakran találkozhatunk vele erdőszéleken, irtásokon, erdőkben pedig főleg a molyhos-, a kocsánytalan és a csertölggyel együtt nő. A tölgyesekben, bokorerdőkben állományalkotó lehet.

Virágai a lombfakadás után, április–júniusban nyílnak. Rovarok porozzák be. Termése októberben érik be.

Jól sarjadzik.

------ EZÜST HÁRS ------------

Az ezüsthárs (Tilia tomentosa, Tilia argentea) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó hárs nemzetség egyik, a Kárpát-medencében is honos faja. Délkelet- Európából és Kis-Ázsiából származik. A Balkán jellegzetes növénye, ami a Kárpát-medencében éri el elterjedési területének északi határát. Magyarországon főleg a városokban láthatjuk, mert jól tűri a szárazságot, és ezért szívesen telepítik díszfának.

Magas termetű (25–30 m), szabályos alakú fa. Koronája fiatalon kúp alakú. A törzse egyenes, a kérge sima, zöldesszürke, idősebb korában finom repedések tarkítják. Ágai egyenletesen veszik körül a sudarat; fiatalon meredeken felfelé tartanak. Vesszőjét és lekerekített csúcsú, tojásdad, zöld rügyeit ezüstös pikkelyszőrök borítják: ez a a dús, fehér szőrzet különösen a fiatal hajtásokon feltűnő, ekkor látszik legjobban a hajtás szimpodiális (azaz cikkcakkos vagy zegzugos) növekedése is.

Váltakozó, szórt állású levelei kerekdedek vagy széles tojásdadok, a levél válla szíves vagy ferde (aszimmetrikus), a csúcsa hegyes, a széle egyenletesen fűrészes. A levél színe fakó zöld; fonáka, amit egyenletesen borítanak a csillagszőrök, ezüstfehér vagy szürkészöld. Ez a szőrzet a környezettől és a levél fény-árnyék viszonyaitól függően igen változó lehet: egyes levelek fonáka szabad szemmel csupasznak látszik. A levél biztos határozóbélyege, hogy fonákán az érzugokban nincsenek szőrcsomók, hanem ugyanolyan csillagszőrök nőnek, mint az érközi részeken. Forró nyári napokon az ezüsthárs levelei többé-kevésbé függőleges helyzetbe állnak, vagy fonákukat fordítják a Nap felé, hogy csökkentsék a párologtatást. Őszi lombja aranysárga.

Virágai 6–9 (10) tagú bogernyőben állnak; a virágtengely félig összenőtt az ugyancsak csillagszőrös repítő fellevéllel. Csészelevelei halvány zöldes-fehérek, a tövükön nektármirigyek találhatók. Sziromlevelei vajsárgák, kanalasak, porzói nem nyúlnak túl a takaróleveleken, bibeszála viszont túlnyúlik a porzókon. Az őshonos hársfajok közül egyedül az ezüst hárs porzói között akadnak petaloid sztaminodiumok: az öt falkába tömörült porzók közül falkánként a legkülsőket. Ezeknek nincs portokja, alakjuk sziromhoz hasonlít (bár azoknál kisebbek).

Termése gömbölyű, szőrös makk.

----------- CSÖRGŐFA --------------- Koelreuteria paniculata

5-10 méteres, kerek koronájú fa. Kérge világosbarna, repedezett, fiatal hajtásai feltűnően vastagok, narancsbarna színűek. Nagy összetett levelei 11-13 levélkéből állnak. A levélkék fűrészes szélűek, csúcsosak. A levéllemez színe fényes zöld, fonáka kékes árnyalatú. Sárga virágai nagy végálló bugákban a nyár második felében nyílnak. Hólyagosan felfújt 4-5 cm-es háromrészes, éretten sárga színű toktermése egész télen díszít. Fényigényes és melegkedvelő növény. Kései virágzása miatt és szép termése miatt igen kedvelt díszfa. A szárazságot és a városi levegőt elég jól tűri.

-------- PÁFRÁNYFENYŐ ---------- Ginkgo biloba

Múltja 270 millió évre nyúlik vissza, a jégkorszakot is túlélte. 40 méter magasra növő, széles kúp alakú vagy szabálytalanul szétterülő koronájú, lazán ágas lombhullató fa. Rovarkártevőknek és gombás, vírusos, bakteriális betegségeknek ellenáll. Fiatal korában lassan nő - 10-12 éves korában 6 méter magas lesz. Metszést nem igényel. Kétlaki növény. Külön hím és nőivarú példányai vannak. Érdekesség, hogy a fa szaporodóképessége csak 25-30 éves kora után kezdődik és legalább 1000 évig tart! Levelei jellegzetes legyező alakúak, középen behasítottak. Késő ősszel aranysárgára színeződnek.